Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 3. - Olvassuk: Ézs. 54:9-15.

"Mert a hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad." (Ézs.54:10.)

Földönfutó menekültek voltunk, amikor több, mint három évtizede ide Kanadába érkeztünk. Először nyomasztólag hatottak ránk a magas hegyek. Új, idegen környezetben, az abbotsfordi táborban ideiglenes szállást és ellátást kaptunk.

Nehéz és aggodalmas szívvel gyűltünk össze az első istentiszteletre, amelyen Nt. Dóka Kálmán szolgált. A121. Zsoltár volt az alapígéje: "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem", majd Isten gondoskodó szeretetéről szóló üzenettel folytatódott: "Az Úr a te őriződ". Megszégyenülve és megnyugodva hallgattuk az ígét. Eszünkbe jutott, amikor az osztrák éjjeliőr azzal fogadott, hogy nekünk nem kell a többiekkel együtt az öt kilométerre fekvő menedékhelyre begyalogolnunk. Megbízta őt egy helybeli asszony, hogyha lát egy menekülő családot két kisgyerekkel éjszaka átjönni a határon, vezesse őket hozzá. Éppen mi voltunk ez a család. Ilyen Isten gondoskodó szeretete. A hegyek, az idegen föld, nem volt többé olyan félelmetes. Isten hűsége itt is meg fog őrizni.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, köszönöm gondoskodó, hűséges szeretetedet, amellyel az Úr Jézus Krisztusban naponta körbeveszel. Ámen.- Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől! -Papp István (Vancouver, Canada)

5