Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

"És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett belé életnek lehelletét. így lett az ember élő lélekké." (l.Móz. 2:7)

Itt, Új Mexikóban szép lakóházak épülnek vályogból. Ezek a házak nyáron hűvösek, télen jó melegek. Ezekre a házakra gondolok, amikor azt olvasom a Bibliában, hogy Isten az embert a föld porából formálta, meg akkor, amikor elfog az elkeseredés, elégedetlenség. Olykor bizony ilyesmiket gondolok: Honnan veszed te azt, hogy erre a főgondnoki posztra alkalmas vagy, pláne, hogy bibliakört vezess. De aztán Isten Lelke megszólal bennem: Várj csak egy kicsit! A Biblia nem azt mondja-e, hogy Isten alkotása vagyok? Igaz, hogy a föld porából formált, de a maga Leikéből lehellt belém lelket. Tehát Leikével olyan képességekkel is felruházott, hogy mint a közönséges "vályog-téglák", szolgálni tudok azoknak, akik közé odaállít. Hiszen tulajdonképpen nem én szolgálok, hanem Isten, az Ő belém lehellt Lelke. Mózes nemcsak az ember por voltát hangsúlyozza, ami mély alázatban kell, hogy tartson, henem azt is, hogy Isten belevéste a maga képét az emberbe. Persze az élő lélekké létei csak a por-test életrekelését jelenti, és nem többet. Pál apostol élénk különbséget tesz az élő lélek és a megelevenítő szellem között, melyet Krisztusban ruház rá a Benne hívőkre (1 Kor. 15:45).

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, könyörgök, formálj engem a Te képedre, melyet Krisztusban mutattál meg. Ámen.- Isten Lelke által mindenki hasznos lehet Isten és az emberek szolgálatára.Madge Harrah (New Mexico)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 18. ■ Olvassuk: 2,Kor. 4:1-7.________

51