Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 2. ■ Olvassuk: Jelenések 5:1-12.

Jézus mondta: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket... Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, mindig, a világ végezetéig.” (Máté 28:19-20)

Nemrég huszonötéves főiskolai találkozón vettem részt. A találkozók mindig az emlékezés és elgondolkozás alkalmai. Ez a bizonyos találkozó abban segített, hogy számot vessek, milyen hatással volt rám a környezetem. Emlékeztem Jézus parancsára. Tudtam, hogy mint hívő keresztyénnek nemcsak hivatalbeli munkámat kell hűséggel végeznem, hanem bizonyságot kell tennem Jézusról úgy a szavaimmal, mind az életemmel. Egy nagyon kicsi és szegény közösségben nőttem fel. Azt hittem, és úgy gondolkoztam, mint ottani barátaim. De a főiskolán találkoztam más helyekről jött diákokkal is. Szoros barátságot kötöttem egy afrikai és egy ázsiai diákkal. Ők egészen másképp látták a dolgokat, mint én.

Az én kis közösségemben azt tanították nekem, hogy az Egyesült Államokban tudnak legjobban az emberek Jézusról bizonyságot tenni. Lassanként azonban megismerkedtem új barátaim gondolkodásmódjával, szokásaikkal. Megismertem csendes és szelíd életformájukat, és megértettem, hogy nekik is az Úr Jézus személyes megváltójuk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, tudjuk, hogy Te nagyobb vagy, mint ahogy bennünk élsz. Segíts, hogy jobban meg tudjuk érteni az Úr Jézus Krisztus által adott kijelentésedet. Ámen.- Hajlandó vagyok-e más országok keresztyénéinek a bizonyságtételét elfogadni? -James Richard Lahman (New York)

35