Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ. MÁRCIUS 26. — Olv.: 2Móz.4:10-l7; Jer. 1:4-9.

Mózes mondta: „Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.” (2Móz. 4:1 3)

Senki sem tanul meg úszni, ha csak az úszómedence szélén marad. Az öröm, amit a víz és benne a szabad mozgás nyújt nem tapasztalható, csak ha beleugrunk. Kétségtelen az óvatosság is jó, mikor új dolog, kihívás, felelősség előtt állunk, mikor szembe kell néznünk esetleges veszedelmekkel. Viszont a túlzott óvatosság azok közé dob bennünket, mint Mózes, Jeremiás és hasonlók voltak előbb. De meg kellett tanulniok és nekünk is meg kell, hogy Isten tudja, mit csinál. A feladatokra Isten sohasem választja a nem megfelelő személyeket. Ha Ő kiválaszt, elküld valamilyen munkára, szolgálatra, ellát erővel, bátorsággal, türelemmel, kitartással, mindenek felett kegyelmével. A vonakodások, kifogások megfosztanak a buzgóságtól Isten szőlőskertjében. Dacára a rossz előérzeteknek, kétségeknek, remegő szívnek, bizhatunk Istenben; beledobhatjuk magunkat a harcba, ha nem látjuk is, hogyan fog az végződni. Ha törekvéseinkben nem mutatkozik is nagy siker, próbálnunk kell. Isten használni tudja országa javára, s az Ő dicsőségére félénk, bizonytalan indulásunkat is. Egy dolog legyen előttünk biztos: Isten szólt, Isten mondta. Hogyan szól hozzád? Nos, az Igében, imáidban, csendességedben. Figyelj Reá, és engedelmeskedj! Ne félj Isten veled van, mikor elküld. És megerősít.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, adj nekünk készséges szivet a szolgálatra. Add, hogy szeretetet tudjunk árasztani mások felé, még azok felé is, akik akadályozni látszanak munkánkat. És adj türelmet, hogy várni tudjunk Ígéreted teljesedésére. Ámen.

— Bizonyára alkalmas ember vagy a munkára, amire Isten hív el. —

Betty F. Day (Glasgow, Scotland)

28