Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 21. — Olvassuk: Róm. 8:31-39.

„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.” (Róm. 8:31)

Tavasz első napja volt. Szokásos, öt km-es gyaloglásomra mentem ki a házból. Meglehetősen hűvös levegő fogadott. A vihart jelző szürke ég mintha vissza akart volna parancsolni. Arra gondoltam hol van a melengető tavaszi nap, a bárány felhők, a szerény krókusz, kék ibolya, hóvirág? Nem sokkal később, hogy elindultam nagy puha pelyhekben esni kezdett a hó. Mire hazaértem, környezetem fehér, csillogó tündér-világgá változott. Nem az volt, amit a tavasz első napjától várni lehetett volna.

így vagyunk olykor az élettel is. Készülünk valamire, tervezünk valamit, és a körülmények egészen más irányba kényszeritenek. És ami jön, bizony nem mindig egy mesés világ. De mit mondunk mindezekre? Mit mond az Ige? Tekintet nélkül arra, hogy álmaink valóra válnak vagy összetörnek. Isten velünk van mindig, ha hiszünk, bízunk benne. Velünk vágyaink tavaszán, s az élet nem-várt pusztító telén. Isten kezéből mindezeknek alázatos elfogadása nagy segítségünkre van. Még a józan ész is a dolgok nyugalommal fogadását diktálja. Azt mondja: Adott a helyzet, tegyük a legjobbat, és ne sóhajtozzunk azután, ami nincs, ami nem történt meg. Olvasd el mégegyszer ezt a csodálatos bibliai szakaszt, és csüggedt szived szárnyakat kap a nyomorúságban is. Mennyi szépség, lehetőség Istennel! Diadal által, aki minket szeret.

IMÁDKOZZUNK: Hatalmas Isten! Mily nehéz gyakran az élet terhe! Könyörgünk, ajándékozz meg mindig jelenléted érzetével. Bíztass, hogy gondunkat viseled, bármi jön. Ámen.

— Lehetőség az élet meglepetéseiben: Istennel minden jól van. —

Gretchen Haverkamp (New Jersey)

23