Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 18. — Olvassuk: Zsolt. 23.

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy...” (Zsolt. 23:4)

1974-ben 3 bebörtönzött rablógyilkos le fegyverekkel a kezükben 17-ünket 11 napig túszként tartott, így kísérelve meg menekülésüket. Több tanító közül egy voltam én is.

Érzelmüeg, fizikaüag kimerültén egy nap a börtön igen homályos könyvtár termén mentünk keresztül. Én egy szintén túsznak vett börtön alkalmazott mellett voltam. Remegve, suttogó hangon kértem, hogy hadd fogjam a kezét. Fogvatartóink ordítottak, fegyvereiket csattogtatták. Nem csoda, hogy ezenközben a fenti Ige foglalkoztatott. Valóban a halál árnyékának völgyében éreztem magam. Mikor ez a ki nem mondott gondolat járt agyamban, egyszercsak társam mellettem halk hangon megszólalt: „Ne félj! Itt vagyok.” Ránéztem és szinte hallottam a zsoltáríró szavait: „Még a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy.” Abban a pillanatban megvigasztalódtam, megerősödtem, és nem éreztem tovább félelmet, mely előbb annyira hatalmába kerített. Isten beszélt hozzám.

Dávidhoz is és hány hivő gyermekéhez szólt Isten már ilyen és hasonló vigasztalást. Bár rémítő a halál, gonosz nincs abban számunkra. A halál fullánkja elvétetettt. Nyilának éles hegye megtompult, és nem tud mélyebbre hatolni hitünk szerint, s csak a testet öli meg. A lélek sebezhetetlen. A keresztyén számára nincs semmi veszedelem. Bármi történjék, minden jó és minden jó lesz? Isten szeret.

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, köszönjük, hogy sokszor embereket használsz — közel hozzánk —, hogy kinyilvánítsd jelenléted. Köszönjük, hogy gondod van ránk. Ámen.

— Isten sokképpen szól hozzánk. Óh, mennyi hangja van neki. —

Bertha Bae Davis (Texas)

51