Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 7. —Olvassuk: Gál. 5:16-25.

„Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk.” (Gál. 5:25)

Ivánt kedden szívszélhüdés érte. Szerda reggel barátja, Gyurka kocsiba ugrott, hogy meglátogassa a beteget a kórházban. Gondolataival elfoglalva, szinte gépiesen hajtott keresztül a kis város egyik poros utcáján. Egyszer csak azt vette észre, hogy Iván és Vera háza előtt van. Úgy gondolta, ha már ez történt vele, egy pár percre benéz aggódó feleségéhez. Mikor kinyitotta az ajtót, Vera meglepetten kiáltott fel: „Hogyan tudta, hogy ide kell jönnie? Az orvos éppen most telefonált, hogy Iván 10 perccel ezelőtt meghalt.” Gurka erre hosszabb ideig ott maradt, és próbálta vigasztalni a hirtelen özvegyen maradt Verát.

Csodálatosak és titokzatosak Isten útjai, az Ő vezetése. Gyakran úgy irányítja életünket, ahogy sohasem gondoltuk volna. Kell, hogy emlékezzünk ezekre az edökre, és legyünk hálásak érte. Hálánkat pedig úgy mutatjuk meg, ha minden igyekezetünkkel lélek szerint törekszünk járni, élni, nem a test kívánságai, cselekedetei szerint. Naponként nagy harcot igényel ez. Az apostol egyenesen a test megfeszítéséről beszél. De aki egyszer hit által Jézusé lett, az lelki emberré vált. És ekkor viselkedése is kell, hogy mássá legyen, a Lélek drága gyümölcsét teremje.

A lelki dolgok kell, hogy fögondunk legyen. Nem elég csak kis időre felemelkedni a földi dolgok felé. Az odafennvalókkal kell törődnünk, Krisztust felöltenünk, lába nyomaiban járnunk.

IMÁDKOZZUNK; Szentlélek Úristen, öldököld meg bennem, ami rossz, bűnös, tisztátátalan, a test vétkes indulatai, hogy egyre hasonlatosabb legyek Krisztusomhoz. Ámen.

— Isten, sokszor nem is tudva, járat a jó úton. De akard te is a jó utat. —

Ellen Davies (Canada)

40