Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 3. — Olvassuk: Róm. 5:1-11.

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm. 5:8)

Családommal együtt megérkeztünk az új gyülekezetbe, miután hét igen kellemes évet szolgáltam egy kis falusi gyülekezetben. Nagy aggodalommal mentünk az első vasárnap az istentiszteletre, arra gondolva, hogy ez az új gyülekezetünk vajon ugyanolyan örömmel fogad-é, mint a régi fogadott.

De az első vasárnapi istentisztelet előtti fogadáson minden aggodalmam eltűnt. A nagy gyülekezeti terem végében egy hatalmas asztalt raktak meg élelemmel, gyümölccsel, süteménnyel, tortákkal. De ezen kívül még sok háztartási eszköz is volt, amivel vártak új otthonunkba, mint társlelkészt. Ugyanezen a reggelen — később — egy másik asztalhoz is odajárultam, az úrasztalához. Ezen az asztalon egyszerű táplálék volt csupán: Kenyér és bor. De mint az a másik asztal a gyülekezeti teremben, az úrasztala ugyancsak Isten szeretetét és befogadását jelentette számomra. Isten szeretetét és elfogadását jelképezi ez az asztal, és pedig nemcsak az én befogadásomat, a világon hozzátért bűnösét. Jézus Krisztus megtöretett teste és kiontatott vére adja tudomásunkra, hogy az Úr mindnyájunkat szeret és magáénak fogad, igen még a legbűnössebbet is. Isten nem ember. Könnyű azt szívedbe fogadni, aki kedves, figyelmes hozzád, segítőkész, de befogadni azt, aki mindenben ellened tör, gyűlöl, legszívesebben megölne, ugye ezt már nem tudnád tenni. Lásd Isten ezt tette. Miért nem jössz hát hozzá? Kérve bűnbánatban: Fogadj be, Uram.

IMÁDKOZZUNK: Uram, add értésemre, hogy az irántam való szereteted végtelen, örökkévaló. Ámen.

— Az Úr Isten Krisztusban úgy szeretett minket, hogy meghalt érettünk. —

Stanley Károly (Missuri)

36