Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 24. — Olvassuk: 2.Kir. 7:3-11.

„(A leprások) így szóltak egymáshoz: most azért jertek, és menjünk el, és mondjuk el a király házának.” (2.Kir. 7:9)

Isten a négy leprás ember szája által mondta el mindenkinek a jó hírt: A fenyegető szíriai hadsereg tábort bontott és elmenekült. Hasonló módon, énhozzám is egy leprás prédikátor hozta el Isten evangéliumának üzenetét. Az volt a munkája, hogy Krisztusról bizonyságot tegyen a falumban. Leprás volt, de meggyógyult, s hálából az Úrnak, az életét a lelkészségre szentelte.

Amikor kisfiú voltam, nagyon szeretett és sok bibliai történetre megtanított. Én azonban gyűlöltem őt! Miért hallgassam én Isten Igéjét egy ilyen beteg, nyomorék ember szájából? Lassanként azonban a szeretete és a lelki életemmel való állandó törődése megváltoztatta a véleményemet róla. ó volt az első a falunkban, aki az evengéliumot hirdetni kezdte, és ezzel igen nagy változást hozott az embereink életébe. Hálás vagyok azért, hogy munkájának egyik gyümölcse lehetek. Én is az Úr szolgálatára szenteltem az életemet, és ma két gyülekezetnek vagyok a lelkipásztora Bombay-ban.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm kegyelmedet és szeretetedet az életemben, Uram. Kérlek, segíts, hogy minden fenntartás nélkül elfogadhassam Jézust. Kérlek a leprásokért, s közöttük is azokért, akik a Te szolgálatodra szánták az életüket. Jézus nevében köszönöm. Ámen.

— Isten az ostobát választja, hogy megszégyenítse a bölcset, s a gyengét, hogy megszégyenítse az erőset. —

Damodar G. Jadhav (Bombay, India)

26