Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 9. — Olvassuk: I. Kor. 1:26-31.

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való.” (II. Korintus 4:7)

Apám iszákos volt és szenvedélyes szerencsejátékos. Dohányzott. A nagy depresszió idején anyámat, testvéreimet az Üdvhadsereg látta el élelemmel. Anyám elbeszélése szerint, amikor én még csak hat hetes voltam, apám megállt a bölcsőm mellett és így szólt: „Ha nem jól mennek a dolgok, akkor én nem látlak többé téged.” Azt tervezte, hogy kirabol egy bankot, hogy adósságait ki tudja fizetni. De Isten megállította. Elkezdett sírni, majd imádkozni. Vasárnap anyámmal együtt templomba ment, átadta életét Istennek, és ettől kezdve az élete teljesen megváltozott.

Jóllehet csak két osztályt végzett az iskolában és nehezére esett az olvasás, apám több ezer bibliai verset tanult meg kívülről. Minden este kórházakat, börtönt látogatott, hogy megossza az emberekkel Isten Igéjét, és beszéljen Jézus Krisztus átalakító hatalmáról. Százakat segített életük megváltoztatására. Egyszer egy megtérő bűnös megkegyelmezéséért államunk kormányzójával is tárgyalt.

Istennek tetszik olykor a legdrágább kincset, az Ő világosságát, az evangyélium szolgálatát ily gyarló „edényekre” bízni, mint az én iszákos édesapámra vagy a gyilkos Saul-Pálra. Csodálatos az isteni kegyelem. Nem vetheted meg.

Istennek nincsen szüksége tökéletes emberekre, hogy előre vigye az Ő országát. Isten kiválasztja a gyengéket, hogy megszégyenítse az erősöket, hogy senki se fuvalkodhassék fel. Nem a képességeink számítanak, hanem az Isten számára való készségünk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts, hogy megtapasztalhassuk a Te erődet gyengeségünkben és erőtlenségünkben is Add, hogy állandóan érezzük, hogy mennyire Reád szorulunk.

— Isten gyönyörködik közönséges emberek használásában, hogy rendkívüli dolgokat cselekedjék általuk. —

11 Billy R. Lewter (Florida)