Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 7. — Olvassuk: Márk 8:27-33.

„És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni és megvettetni, .... Péter pedig magához vonván őt kezdé dorgálni.” (Márk 8.31a, 32b)

Faládák, dobozok készítésével foglalkoztam mielőtt a lelkipásztori szolgálatot megkezdtem volna. Vevőink sokszor kértek meg arra, hogy készítsek számukra különleges dolgokat. A kívánt dobozok elkészítése sokszor komplikált és igen fáradságos volt, de megtettük, igyekezve mégis szabványos méretekre korlátozni vevőinket — amennyiben lehet —, és így szolgáltuk ki őket.

Péter talán hasonlóképpen akart cselekedni. Azt képzelte, hogy már kitalálta, kicsoda ez a titokzatos Jézus. Mintha Péter már beskatulyázta volna Jézust képzeletében. Emberi fogalmakra, viselkedésre korlátozta. Érthető, hogy mennyire megzavarhatta Jézusról alkotott, kialakult gondolatait és terveit Megváltó Urunk, amikor kivetettségről és szenvedéseiről kezdett szólni tanítványainak. Sőt arról, hogy majd megölik és három nap után feltámad.

Aki azt gondolja, korlátozhatja Jézust bármiben is; úgy véli, hogy tanácsolhatja, bezárhatja saját kis gondolatvilágába, sem az ő nagyságát, hatalmát, sem az ő legnagyobb áldoztra kész szeretetét nem ismerte meg.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, hogy szenvedtél értünk. Köszönjük gondviselő és fenntartó szeretetedet. Add nekünk továbbra is végtelen kegyelmedet, hogy nap-nap után megújúlhassunk. Ámen.

— Krisztust nem skatulyázhatom be általános emberi fogalmaiba. —

Charles W. Green (Georgia)

40