Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 30. — Olvassuk: Zsoltárok 23.

„ímé, én ti veletek vagyok minden napon a világ

végezetéig.” (Máté 28:20)

Nemrég mély depresszióba kerültem, és ezzel együtt egy lelki sivatagba. Egyedül és legyőzve éreztem magam; életem reménytelennek tűnt és irányát vesztettnek. Istenre is nehezteltem, mert életem — úgy éreztem — darabjaira hull szét és nem tudtam miért. Oly gondolataim is támadtak, hogy Isten nagyon távol van, és kételkedtem Istennek irántam való gondviselésében. Mégis folytattam imádkozó életemet, jóllehet úgy tűnt, hogy imádságaim csak hiábavaló szavak. Ez a nehéz idő hónapokig tartott.

E válság legmélyebb pontján egy csendes, szelíd szót hallottam, amely meggyőzött, hogy Isten jelen van életemben, és tudja nyomorúságomat. Orvosaim és barátaim is segítettek. Lassan depresszióm fölé kerülök. Minden nap egyre tisztábban látom, hogy Isten miként volt jelen legsötétebb óráimban, enyhülést és gyógyulási hozva a Szentlélek és jóságos szívek .által.

A legnagyobb hívők sem kerülhették el a „lélek sötét éjjelét”, azt a lelki mélypontot, amikor Istentől távol, elhagyatottnak érezték magukat. így mi is, hétköznapi hívők, olykor átmegyünk ennek megtapasztalásán — ami szinte törvényszerű. Ezt tudva, imádságos türelemmel várjuk, míg ismét Isten jelenlétében tudhatjuk a magunk életét.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük Neked azoknak a testvéreknek a szeretetét, akik a te Szentlelkednek eszközeiként gyógyulást és vigasztalást hoznak életünk küzdelmeibe. Ámen.

— Akár tudjuk, akár nem: Isten mindig velünk van. —

John C. Faulkner (Alabama)

32