Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 19. — Olvassuk: Lukács 18:15-17.

„Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

(Lukács 18:17)

A karácsonyi időszak csúcspontján voltunk. A nagy áruház zsúfolásig megtelt vásárlókkal.

Azon tűnődtem, hogy mennyi karácsonyi csomagoló papírt vásároljak. Egyszer csak egy gyermek hangját hallottam, amint elragadtatással kiáltotta: „Én nagyon szeretem a Jézuskát.” Megfordultam és egy kicsi lányt láttam, ahogy boldogan ugrált egy középkorú asszony oldalán. Megdöbbentő csend állott be. A vásárlók a kislányra tekintettek. Az asszony, egy kicsit megzavarva a gyermek lelkesedésétől, s a vásárlók odafigyelésétől, lehajolt hozzá és csitítgatta. A gyermek megállt és csodálkozva nézett fel mamájára, majd őszintén és kifejezően megismételte: „De én igazán szeretem Jézust, én igazán szeretem ót.” „Hát ez jó, szeresd is” — mondotta az asszony — amint továbbmentek.

Az esemény csak pár percig tartott, aztán újból megkezdődött a tolakodás és lökdösődés. De ez a gyermek egy nagyon fontos leckét tanított nekem. Bizony mi, akik buzgó keresztyéneknek képzeljük magunkat, vajon hogyan fejezzük ki iránta való szeretetúnket? Szégyelljük-e vagy nem, hirdetni az ő nevét egy közönyös, hitetlen társaságban. És félbeszakítjuk-e vagy sem elfoglalt, tevékeny napunkat azért, hogy őszintén elmélkedjünk azon, mennyire szeretjük Jézust. Valójában elmondhatjuk-e mi is: „Én szeretem Jézust, én igazán szeretem ót.” Mert lehet nagyon sokat tudni Jézusról és az Ó országáról, de aki nem gyermeki bizalommal fordul feléje, kívülálló marad.

IMÁDKOZZUNK: Édes Urunk, segíts minket, hogy sohase legyünk annyira elfoglalva ez élet dolgaival, bajaival, hogy elfelejtkezzünk Rólad. Ámen.

— Hogyan fejezem ki szeretetem Jézus iránt? —

Hemmer Debora (Kalifornia)

51