Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 12. — Olvassuk: Lukács L67-80.

’’...meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára.” (Lukács 1:78-79.)

Az északi sarkon a jégbe fagyott hajóban egy ember feküdt nagy betegen. A hajó orvosa azt mondotta, ha meglátná a nap fényét az elég ösztönzést adna neki, hogy megbirkózzék a betegséggel. Az északi sarki nappal még hosszú hetekre váratott magára, a beteg ember társai elhatározták, hogy egy magasan elhelyezett tükör segítségével próbálják felfogni az alantjáró nap sugarait s betükrözni a beteg szobájába. S egy alkalommal a nap sugarai valóban elérték a beteget. Barátainak a szeretete által új élet, új reménység s bátorság támadt a beteg lelkében.

Jézus Krisztus születésében új nappal villant ránk, új út nyílott meg a számunkra. Az utolsó szó többé nem a sötétségé, hanem a világosságé, mely Istentől adatott a számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, taníts minket meglátni és megérteni, hogy nincsen olyan sötétség, melyet a Te világosságod el ne űzhetne, Jézusért kérünk, Ámen.

— Az utolsó szó a világosságé, mely Istentől jön. —

L. Elbert Wilson (Florida)

44