Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 7. — Olvassuk: Máté 2:1-11. ”...és mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.” (Máté 2:10) Amikor középiskolai tanár voltam, a tanítás sok örömet okozott, de egyben meglehetősen kimerített. A tanítás mellett mindig végeztem egyházi és társadalmi munkát is, és igy napjaim megterheltetése néha igen nehezen viselhetővé vált. Azokon az estéken, amikor úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább, kimentem házamból és nagy sétákat tettem. Ha ilyenkor a legragyogóbb csillagra felnéztem, úgy éreztem, hogy végeredményben lényegtelen az események körülöttem zajló forgataga, mert valahol mindig meg tudom találni azt az állandó fényt, amely vezet. És ez a fény sokkal nagyobb, sokkal állandóbb, mint bármelyik az én csip-csup problémáim közül, s ígérete is sokkal biztatóbb, mert Istenhez kapcsolódik, Hozzá vezet. Amiként a csillagok a sötét éjszakát beragyogják, úgy ragyog ránk Isten szeretete. Vezetést, reményt, biztonságot és nyugalmat kínál a félelmek sötét idejében. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a próbák nehezén. Ettől a gondolattól bátorítva, magam is visszatértem a könyvekhez, hogy magasabb diplomát szerezzek. Amikor a nehézségek feltámadnak és aggodalom fog el, újból és újból kilépek a házból, megkeresem a legragyogóbb csillagot az égen, s megköszönöm Istennek, hogy vezet s vigyázza lépteim. Most, hogy karácsonyra készülünk, el kell indulnunk a világ Világosságához. Ő az a csillag, kinek megtalálásán a napkeleti bölcsek oly igen örültek. Legyen ez a te örömöd is! IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Atyánk, a természet szimbólumait, melyek eszünkbe juttatnak Téged és jelenlétedet. Engedd, hogy tisztábban láthassuk a Fényt, melyet Te küldtél útmutatóul számunkra. Ámen. — A sötét nem győzheti le az Úr világosságát. — Munson Mark (Ohio) 39