Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 5. — Olv.: Fii. 2:1-4.

„Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is...” (Filippi 2:4)

Míg karácsonyi bevásárló kőrútunkat jártuk, férjem is, én is egy kis irigységet hordtunk a szívünkben. Figyeltük közelünkben az izgatott szülőket, amint gondoskodó, latolgató arccal válogatták a megfelelő játékokat gyermekeik számára. Mi, a gyermektelen házaspár, sosem Ízleltük az évente megismétlődő, izgalmas, játékkereső kirándulások örömét a különböző nagyáruházakban.

Mikor este hazaértünk, kinyitottuk a televíziót, ahol éppen azokróla gyermekekről volt szó, akik itt élnek a közelünkben, s mi mit sem tudunk róluk. Egy jótékonycélú társaság felhívást intézett a nézőkhöz. Programjuk az volt, hogy játékot és ajándékot gyűjtsenek árva, szűkölködő gyermekek számára, s így tegyék kedvesebbé karácsonyukat. Kérték a nézők segítségét.

Ekkor rájöttem, hogy itt a mi problémánk megoldása. Ahelyett, hogy irigykednénk, sóvárognánk, mi is megtapasztalhatjuk a gyermekek boldogsága adta édes örömet. Ha ahelyett, hogy önsajnálatunkkal lennénk túlságosan elfoglalva, másokkal törődnénk, úgy a mi örömünk is valóra válna.

így a következő este mi is elmentünk játékot vásárolni. S annyi örömben és kedves élményben volt részünk, hogy megfogadtuk, hogy minden évben, mint egy tradíciót, bevezetjük életünkbe a karácsony előtti játékvásárlást, s betöltjük valamelyest a fenti Igét is, önzésünket öldökölve.

IMÁDKOZZUNK: Édes Mennyei Atyánk, segíts, hogy meglássuk az alkalmakat, amikor mások szükségén enyhíthetünk. Érezzük már, Urunk: Jézus nevében oly jó megfeledkezni önmagunkról. Ámen.

— Örömet lelhetünk a másoknak szerzett örömben. —

Barton Donna (Alabama)

37