Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, DECEMBER 3. — Olvassuk: Luk. 2:8-14.

„Üdvözítő született ma néktek, az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2:11)

Egyik karácsony előtti nagyon mozgalmas estén történt. Elhatároztam, hogy ezt az estét a családommal együtt meghitt csendességben töltöm el. Úgy gondoltam, ez lesz a legalkalmasabb mód megszabadulni a rám nehezedő sok teendő nyomásától és előkészülni a karácsonyra.

Ekkor megszólalt a telefon és hívtak bennünket, hogy menjünk énekkel köszönteni a házhoz, ágyhoz kötötteket. Családom fellelkesedett. „De így felborul a ma esti tervünk” — mondtam én. Leszavaztak. Vonakodva bár, feladtam a csendes estének a tervét. Amint házról-házra jártunk, egyre jobban nyilvánvalóvá lett előttem, hogy így osztjuk meg sok erőtelennel a karácsony üzenetét. íme, ami úgy látszott kezdődni, hogy csak egy megzavart este lesz, minden résztvevőnek a lelkét örömmel töltötte meg.

Ahogy egymás után énekeltük a megszokott karácsonyi énekeket, eszembe jutott az első karácsony éjszaka, mikor az angyalok megzavarták a pásztorokat a rendes napi szokásukban, és mikor a keleti bölcseket a fényes karácsonyi csillag vonta el a csillagos ég vizsgálatától. És most csak képzeljük el, mi mindent mulasztottak volna el, ha nem nyitják meg lelkűket az Úr csodálatos jeladására! Legyen mindig eszünkben nekünk is, hogy mi mindent mulasztunk el, ha nem engedjük, hogy az Úr beleszóljon napi életünk rendjébe.

IMÁDKOZZUNK: Uram, légy segítségemre jöveteledre való felkészülésemben, és abban, hogy megoszthassam másokkal karácsony örök üzenetét. Ámen.

— Legyünk készen arra, hogy Isten közbelép, tervünket áthúzza, hogy jobbat adjon. —

John P. János (Maryland)

35