Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 30. — Olv.: Zsid. 12:5-11.

„Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” (Zsid. 12:11)

Hároméves kislányunk nagyon drága számunkra és el van kényeztetve. Mivel ő a legkisebb és az egyetlen kislány a családban, mindnyájan igyekszünk vele törődni, kívánságait teljesíteni. Nemrégen botrányosan viselkedett és nem akart enni az ételből, amit elkészítettünk. Viselkedését egy darabig tűrtem, de végül is szobájába küldtem. Étkezés után hallottuk, amint sír. De hamarosan abbahagyta a sírást és szobája ajtajában állt. Próbáltuk udvarias szavakra, kérésekre, válaszokra tanítani, mint: „Köszönöm szépen, kérem szépen, stb.” Mikor megkérdeztem: „Akarsz talán mondani nekünk valamit?” Kis gondolkozás után azt mondta: „Köszönöm szépen.”

Bizonyára ő még nem tudhatta, de válasza tükrözte a megfenyített, alázatos keresztyének helyes magatartását. Mikor az ige vagy egy testvér helyreigazít, köszönetét mondhatunk, sőt kell mondanunk érte. így segít Isten élnünk akképp, ahogy Krisztus élt, és így emlékeztet önző útjainkra. Köszönjük meg hát, ha Isten valaki által helyre igazít minket. Isten közvetlen dorgálását, fenyítését meg még inkább zúgolódás nélkül vegyük, mert ő biztos, hogy atyai szeretetéböl cselekszik. Üdvös, békés utunkat készíti. Visszatérít Magához.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük néked, Urunk, azokat a társainkat, akik által a helyes útra visszavezetsz minket. Ámen.

— Az igazságra figyeljünk, amikor valaki megint. —

Bob Cunninham (Louisiana)

32