Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, NOVEMBER 12. — Olv.: Ján. 12:23-26.

„Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Ján. 12:24)

Családunk a koreai háború alatt elmenekült. Itt, az új helyen egy kis egyházat szolgáltam buzgó odaadással. — A háború után visszatértem családommal régi otthonomba. Onnan később meglátogattam az említett, menekülésem alatt szolgált egyházat. Örömmel tapasztaltam, hogy a kis egyház tagjainak száma már 500-ra emelkedett. Lelkiekben is csodálatos volt a gyarapodás. A Szentlélek munkája gyümölcsözött a hívek életében.

Különösen meghatott az egyik presbiter esete. Nehéz, becsületes munkájával jelentős vagyont és tekintélyt szerzett a városban. Miután családjáról tisztességgel gondoskodott, egész meglévő vagyonát misszós munkára óhajtotta fordítani, mint Isten hűséges sáfára. Ez az ember egyszerű ruhában jár. Kevés beszédű, szerény magaviseletű, nemes tette mégis szívének gazdagságát tükrözi, minden szónál ékesebben.

Üres kézzel jöttünk e világra és üres kézzel távozunk innen. Istennél nem az számít, hogy mennyi pénz marad a bankban utánunk, hanem az, hogy a ránk bízott javakat az Ő dicsőségére és felebarátaink javára használtuk-e fel. Krisztus legyen az úr életünkben, nem az anyagiak, melyeket csak eszköznek kaptunk, hogy azokkal is őt szolgáljuk. Meghalva a világnak, önző vágyaknak, így leszünk a földbe vetett gabonamaghoz hasonló áldásul.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk! Szent Fiad példát mutatott az önfeláldozó szeretetre. Az ő példája nyomán add, hogy mi is inkább másokat szolgáljunk, minthogy mások szolgáljanak nekünk. Ámen.

— Isten iránti szeretetünket a másokkal való törődéssel mutatjuk meg. —

Yong Csan Csői (Korea)

14