Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, NOVEMBER 7. — Olvassuk: Préd. 3:1-8.

„Én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Űr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.”

(Jeremiás 29:11)

Amikor megkaptam a tanári állást, tudtam, hogy az csak ideiglenes. Mégis az eredeti nyolc hét tizennyolc hónapra nőtt. Ez idő alatt nagyon megszerettem az iskolát; életének egy része lettem és az életemnek egy része lett.

Nem olyan régen az igazgató közölte velem, hogy az állás, amire alkalmaztak hamarosan megszűnik és hogy egyelőre nem lát lehetőséget további munkára. Igen elszomorodtam. Mit csináljak most, hol kapok munkát? Szomorúságot, sőt többet, kétségbeesést éreztem néhány napig. De aztán eszembe jutottak azok az idők, amikor hasonló helyzetben voltam. Egy munkám befejeződött és új fejezet nyílt életemben. Minden új kezdés valami különlegeset tartogat: új barátok, új tapasztalatok, új lehetőség a növekedésre. Minden új helyzetben Isten adott barátokat és új tapasztalatokhoz juttatott. Emlékezve ezekre, szomorúság helyett hálát tudok adni Istennek minden tőle kapott áldásért. Félelem és pánikolás helyett, — hogy nekem most új munkát kell találnom — bizakodva nézek a jövőbe, mert tudom Istennek terve van velem.

Az élet bizonytalanságai között a keresztyén embernek az a kiváltsága, hogy Istenhez fordulhat szabadításért, kimenekedésért és megoldásért!

IMÁDKOZZUNK: Istenem, köszönöm a nekem adott áldásokat. Tudom, hogy áldásaid sora folytatódni fog, ezért reménységgel nézek előre. Ámen.

— Isten ott van minden végnél és minden kezdetnél. —

Cheryl Reames (Virginia)

9