Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)
1988-05-01 / 3. szám
SZERDA, MÁJUS 18. — Olvassuk: 2Kir.5:1-15. „Az izraelita szolgálólányka mondta Naámán feleségének: „Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, aki Samáriában van! Kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából!” (2Kir 5:3) Milyen aranyos kis leányka! Annak ellenére, hogy el lett hurcolva szülőhazájából és szeretteitől, azért mégis megállta a helyét Isten szerint valóan a szíriai rabszolgaságban. De ahelyett hogy búsongott volna, inkább rászánta magát, hogy becsületesen végezze szolgálatát. Mikor pedig előadatott Istentől az alkalom, hogy rabszolgalány létére kinyissa a száját és ajánljon valamit, akkor korbács helyett felfigyeltek szerényke szavaira. A Naámán felesége mindjárt közölte a jó indítványt az urával. Az pedig tüstént kihallgatásra ment a királyhoz. A vége aztán az lett, hogy Naámán felkerekedett az útra, szép karavánjával, és a mindenható Isten úgy igazította dolgát, hogy mennyei gyógyulást nyert. És visszatérve állomáshelyére, új életet kezdett, az Úr dicsőségére. Ez a megható történet valóban tanulságos számunkra. Jómagam is sokáig úgy voltam, hogy még a számat is alig mertem kinyitni, ha előkelőbb társaságban találtam magamat. Meg kell nékem és néked is tanulnunk, hogy az istenfélő rabszolgaleánykához hasonlóan mi is minden habozás nélkül bizonyságot tegyünk az Úr nagyságáról és kegyelméről — a Szentlélek segítségével. IMÁDKOZZUNK: Töltsed meg szívünket és nyissad meg szánkat Édes Atyánk, mennyei erővel, hogy ne féljünk Rólad szólani. Ámen. — A bizonyságtevés Istenről: megosztani lelki megtapasztalásainkat másokkal. — Mendez Margarita (Mexikó) 20
