Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

FIGYELEM, FIGYELMESSÉG. — A bűn gyakran feledékenység, szórakozottság formájában kezdődik el életünkben. Aztán lassan odáig megy, hogy szinte nem vagyunk magunknál, nem vagyunk benne a dolgokban, nem figyelünk az emberekre és végső fokon nem figyelünk Istenre. Állandóan belesodródunk a magunk módján való cselekvésekbe, ahelyett, hogy keresnénk Isten útját és az Ő akaratát.

Én gyakran küszködöm azzal, hogy megértsem, mit is jelent figyelmesnek lenni, táplálni a dolgokra kitekintésnek fegyelmezett módját. Ha igaz -— már pedig mennyire igaz —, hogy Isten elér minket az élet minden területén — múltunk emlékeit is beleértve —, akkor kérdezhetjük, hogyan is van az: látni, figyelni, megváltozni Isten hozzánk eljutó szava által? Vigyázzunk, mert mikor Isten köztünk van is, rejtve maradhat Ő előttünk, ha nem vagyunk éberek, fogékonyak. — Figyelni Istenre mindenek előtt azt jelenti, hogy a Lélek valamihez odafordít, hogy Isten dolgaiból valamit megértsünk, megismerjünk. Azt jelenti, hogy megnöveljük hajlandóságunkat formálódni azáltal, amit látunk, vagy hallunk. Ez pedig megköveteli, hogy a várakozás érzetével közeledjünk mindig az élethez. Várakozással, hogy Isten az Ő szeretetét, célját ki fogja jelenteni nekünk. És ha ez megtörténik, ez befolyásolja az embertársainkhoz való viszonyunkat, s azt az utat, módot, ahogy hatni tudunk rájuk, és ők is mireánk. Úgy igyekszünk fogadni őket, mint Isten üzenet-hordozóit. A figyelmesség ezek szerint ott kezdődik, hogy embertársainkat úgy kezeljük, úgy kedveljük, mint Isten hozzánk érkező képmását. Isten csodálatosan megérinti életünket, és új lehetőségeket ad. Tekintsünk hát mélyebbre, nehogy elmulasszuk mindazokat a nagy dolgokat, amik Isten akaratából előttünk vannak.

Janice T. Grana

2