Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZOMBAT. ÁPRILIS 30. — Olv.: ApCsel. 3:1-10.

„Péter pedig mondta: „Ezüstöm és aranyom nincsen nékem, hanem amim van azt adom néked: A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!" (ApCsel. 3:6)

Mint született indián Észak-Karolina hegyvidékén nőttem fel. Kegyes keresztyén nagyapám és nagymamám neveltek. Ők tanítottak arra, hogy adjak hálát az ételért, az italért, egy-egy jó éjszakai pihenésért, a napnak áldásaiért. Este, mielőtt ágybatértünk volna, énekeket énekeltünk anyanyelvűnkön és imádkoztunk. Mikor serdülő korba kerültem, az egyházban felelős megbízásokat kaptam. Az én kötelességem volt tűzifáról gondoskodni az öreg, nagyhasú kályha számára és abba vasárnaponként begyújtani: olajat önteni a lámpába; ivóvizet hozni stb. Azóta is privilégiumnak tartom, hogy Isten egyházát szolgálhatom helyi és kiterjedtebb vonalon. — Valaki gondolhatja, hogy az egyház nem akar minket, ha nincs sok pénzünk, jó ruhánk, drága autónk. De nem így van. Isten akar minket látni az egyházban. Mindnyájunknak van valamink, amivel szolgálhatunk Isten dicsőségére. Péter nem mentegette magát. Ellenkezőleg. Adta, amije volt, hitét a názáreti Jézusban, ki egyedül tud a sántán is segíteni, kinek az Atya minden hatalmat odaadott. ..Kelj fel és járj! A parancs nevetségesnek látszott, és a sánta ellene mondhatott volna: Miért nem adsz nekem előbb lábat? De hitt Péter szavaiban, és örömmel vette Isten jótéteményét. A hit gyümölcse láthatóvá lett, felkelt s új emberré vált. Isten szava így dolgozik ma is. Szívedbe szúr s újjá teremt.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, használd Tőled kapott ajándékainkat, parányi hitünket is lelkek mentésére. Ámen.

— Az engedetlenség megakadályoz, hogy meggyógyulj. —

Tom Queen (North Carolina) 63