Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 17. —Olvassuk: Zsolt 37.

„Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti. ” (Zsoltárok 37:5)

Isten vezetését érezve, lemondtam állásomról, ahol már 9 évig dolgoztam, és félországomat átutazva, érkeztem meg teljesen idegen körülmények közé. Barátok és hitbeli közösség támogatásának hiányában, állás után szaladgálás közben, bizony sokszor aggódtam. Aztán értesültem édesapám súlyos szívműtétéről és a komplikációkról, amik azt követték, majd testvérem problémáiról. A súlyos megpróbáltatások ideje mindig várakozás ideje is. Istentől való ez.

De én mégis nagyon türelmetlen lettem. Egyik reggel különösen tele voltam aggodalmakkal. Ekkor kezembe került a 37. zsoltár. Több verse egyenesen hozzám szólt. Az ige emlékeztetett az Úr rendíthetetlen hűségére. Arra, hogy amíg én várakozom, költözködöm és tehetetlenül toporgok, Ő hatalmasan cselekszik. Jelen van ismeretlen, váratlanul beállott helyzeteimben is. A leckét megtanulva, most már mielőtt bármit tettem vagy határoztam volna, előbb csendesen hozzá fordultam imában. „Bízzál benne, majd Ő teljesíti." Ezt a mondatot mondogattam magamban édesapám betegágyánál, édesanyámmal, testvéremmel s mikor állás után szaladgáltam s mikor hosszú éjjeleken át virrasztottam. Türelmesebb lettem . Szívembe vettem a másik Igét is: „Vessed az Úrra a te terhedet." Isten hűséges és cselekszik szükségünkben. A földmíves szánt, vet, boronái, az aratást Istenre hagyja. Boldog, ki minden nap Istenre néz, Neki enged.

IMÁDKOZZUNK: Taníts meg engem, Uram, hinni és türelmesen várni arra, hogy cselekedjél. Ámen.

— Isten velem van megpróbáltatásaim közt is. —

Beverly A. Reddick, (Virginia)

50