Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 9. — Olv.: Ésaiás 40:29-31.

„Minden te utadban megismered őt, akkor ő igazgatja a te útaidat.” (Péld. 3:6)

Tanítóképzős tanulmányaim utolsó évében világosabban láttam életem. A Lélek megmutatta, hogy hitemnek cselekedetekben is meg kell nyilvánulnia. így vasárnapi iskolai tanító lettem Nairobi (Kenya) egyik szegény negyedében. Minden vasárnap buszra ültem és utána két kilométert gyalogoltam a rozoga lakóházak közepén levő, sárral tapasztott iskoláig.

Egy vasárnap túl későn ébredtem fel. Kilenc órakor, a vasárnapi iskola kezdetén, még mindig az autóbuszra vártam. Valami vagy valaki arra ösztökélt, hogy mondjak le az útról, de ellenálltam a kísértésnek. Úgy éreztem, Isten akarata az, hogy menjek. Hosszas várakozás után végre buszra szálltam és harminc perces utazás után, az iskola felé indultam. Egy darabig abban reménykedtem, hogy a gyermekek már elmentek késői érkezésem következtében.

De amint közelebb értem, egy csoport gyermek örömteljes tapssal és ugrándozással fogadott, bár szegényes öltözetük nem nagyon védte őket a hidegtől. Ezt látva, arra gondoltam, hogy mi történt volna, ha egyáltalán nem jövök. Isten irányított oda, hogy a kis nyájnak szolgáljak. — Ha Istenre figyelünk, az Ő csendes hangjának bensőnkben engedünk, csodálatos dolgok tárulnak elénk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, irányítsd lépteinket, hogy akaratodat cselekedjük. Segíts, hogy hűségesen és szeretettel gondozzuk a ránk bízott nyájat. Ámen.

— Valaki most is arra vár, hogy az evangélium üzenetét vigyem neki. —

Ang'ang’o Dávid (Luanda, Kenya)

42