Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 5. — Olvassuk: Ézsaiás: 35:1-10,

„örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike.” (Ézsaiás 35:1)

Amikor beköltöztünk új házunkba, a hátsó kert teljesen kopár, poros terület volt. Férjem azonnal hozzálátott a kertészkedéshez és ültette a virág palántákat, bokrokat, fákat. Bár nyári idő volt, a szorgalmas öntözéssel csodálatos módon rövid idő alatt kizöldült a kert. A virágok megerősödtek és pompáztak.

Arra gondoltam, hogy az emberi szívek is ilyen kopárak az Ige nélkül. De ahogyan az Ige palántái el lesznek ültetve és naponként öntözzük őket a Biblia olvasásával, imádsággal, kivirulnak az egyes virágok: a szeretet, könyörületesség, segítőkészség, jóság, megértés. Vannak emberek, akiknek szívében természetes jóság és más jótulajdonságok vannak. Azonban, ha nem az Ige táplálja azokat, a megpróbáltatás idején nincsen mire támaszkodjanak.

Az Ige az, amely táplálja lelkünk virágait. És valójában az Úr Jézus a kertész. Ő gondozza, öntözi az Ige palántáit. Öntözés nélkül nincsen növekedés, ahogyan Ézsaiás próféta is írja”... a pusztában viz fakad és patakok a kietlenben.” (Ézsaiás 35:6). A puszta és kietlen szívek életre kelnek az Úr Jézus által.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei, édes Atyánk, köszönjük Neked, hogy az Úr Jézusban eljöttél erre a kietlen, kopár földre, Kérünk öntözd szívünk kertjét szent Igéd által. Az Úr Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

— „Az Úr megváltottál megtérnek... vigasságot és örömöt találnak.” (Ézs. 35:10)

Tomcsányi Ödönné (Kalifornia)

38