Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 31. — Olvassuk: Márk 14:32-41,

„...és így szólt Péterhez: Simon, alszol? Nem bírtál egy órát virrasztani?” (Márk 14:37)

Amikor Jézus a Gecsemáné kertben elment imádkozni, mindössze ennyit kért tanítványaitól: Maradjatok itt és legyetek éberek. Milyen egyedül érezhette magát, amikor háromszor is alva találta őket, az imádkozás után visszatérve. Magára hagyták őt, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a lelki közösségre, vigyázásra, együttérzésre, tanítványai imádságára. Cserben hagyták.

Nem hagyom-e cserben én is Jézust a mindennapi életben az emberek között? Amikor az élettársam mogorva, bizony ingerülten válaszolok neki, ahelyett, hogy kedves lennék. Amikor a gyermekeim jönnek hozzám és kérnek valamit, türelmesen válaszolok-e nekik, vagy a válaszom hangja azt mondja, hogy hagyjatok békében? Amikor adakozni kellene a szükségben lévőknek, bőkezű vagyok-e vagy zsugori? Amikor a szomszédom hozzám fordul valamilyen problémájával, segítőkész vagy közömbös vagyok-e vele szemben?

Ha igaz, hü követője akarok maradni Jézusnak, akkor a felebarátaim iránti szeretettel bizonyíthatom irántuk való hűségem. A mindennapi élet az igazi próbája Krisztus melletti helytállásomnak.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, bocsásd meg, hogy szavunkkal hűséget fogadunk Megváltónknak, de mindennapi életünkben százszor megtagadjuk őt. Könyörgünk kegyelmedért, hogy bűnös voltunkat megtagadva, életünkkel tegyünk bizonyságot róla embertársaink között, Ámen.

— Akkor vagyunk hűek Jézushoz, ha felebarátainkhoz is hűek vagyunk. —

Michele Aprias (Texas)

33