Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)
1988-03-01 / 2. szám
KEDD, MÁRCIUS 22. —Olvassuk: Máté 14:22-33. „Jézus pedig monda néki, ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.” (Márk 9:23) Péter ugyancsak járatos volt a halászmunkában. Hogyisne lett volna, hiszen az volt a foglalkozása. Természetes, hogy ismerős volt a haragos hullámokkal is, amelyre most Jézus hívására kilépett a hajóból. Óvatosan lépkedő lábai alatt ijesztő mélységű víztömeg. Péter azonban biztonságosan haladt — mindaddig, míg Jézusra nézett és le nem kötötték figyelmét azok a fenyegető hullámok. Azután azonban az ész, a logika vette át a szerepet. Rádöbbent, hogy lehetetlenség, amit csinál. És megrémült. Én is olyan vagyok, mint Péter. Vannak idők, amikor meg vagyok győződve, hogy egy bizonyos betegségből lesz felgyógyulás, valamely barátság újra megerősödik, valami probléma meg fog oldódni. De gyakran a saját észjárásom és logikám veszi át a parancsnokságot — és bebeszélem magamnak, hogy ez lehetetlenség. Urunk azonban mégsem hagyta cserbe Péterünket. Mindjárt kinyújtotta kezét és kérdőre vette: „Kicsinyhitű, miért kételkedel?” Urunk mivélünk is hasonlóan bánik. Ha ügy történne, hogy a kétségbeesés hullámai már-már összecsapnának fejünk felett, ő minékünk is azt a biztatást adja: „Ne félj, csak higgy!" És bárcsak hited odáig emelne, hogy te is tudnád vallani: „Bizony Isten Fia vagy!” IMÁDKOZZUNK: Uram, kicsinyhitű vagyok, de megragadom kezedet. Segítsél kétségeimet félredobni. Segítsél hinnem, Ámen. — Melyik ügyemben kellene erősebb hit? — Kioka Hammonds Karen (Virginia) 24