Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 19. — Olvassuk: I. Mózes 4:1-16.

„És monda az Úr Káinnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizöje vagvok-é az én atyámfiának?” (I. Mózes 4 9)

Mikor fiatalok voltunk, bátyámmal nagy összetűzéseink voltak és mindig ugyanazon dolog miatt.

Mindketten ugyanazt a könyvet szerettük, aminek címe: „Jákob és az óriás babfa" volt." Harcainkban odáig jutottunk, hogy egy alkalommal annyira húztuk, rángattuk a könyvet egymás kezéből, hogy az kettészakadt. Mindegyikönk győztesen törtetett saját szobájába a dicsőségesen elragadott fél könyvvel. Aztán rövidesen rájöttünk, hogy a félkönyv mit sem ért. Akár az eleje, akár a vége jutott valakinek, az nem volt az egész könyv. Kinek-kinek a része hiányossá, értelmetlenné lett.

Aztán anyánk megmagyarázta figyelmeztetőn, hogy mindketten felettébb önzőén viselkedtünk. Majd felém fordult, az idősebb felé s azt mondta, hogy jobban kellett volna törődnöm öcsémmel. Tekintetbe kellett volna vennem fiatalabb voltát érzéseit. Röviden, hogy kötelességem lett volna testvéremmel törődni, szeretni, jó útra segíteni a magam kárán is, azaz őrzője lenni.

Mózes könyve idézett szakaszában Isten nem azt mondja nekünk, hogy ne tépjük ketté a könyvet, ami itt emberi kapcsolataink szimbóluma: nem is azt mondja, hogy azt ragasszuk egybe, ha már eltéptük. Isten arra tanít, hogy osszuk meg életünk tartalmát, értelmét, értékeit, mert így tudjuk azokat csak kölcsönösen, közösen élvezni.

IMÁDKOZZUNK: Figyelmeztess, Mennyei Atyánk, hogy világunkat ne tépjük szét, de szeressük egymást, mások igényeinek tiszteletben tartásával, hogy így harmóniában élhessünk. Ámen.

— A belőlünk tükröződő isteni szeretet összefoldozhatja szakadozó világunkat. — Yamashita Saeko (Japán)