Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 15. — Olvassuk: Zsolt. 40:1-5.

Az írástudók és farizeusok mondták neki: „Mester, jelt akarnánk látni tetőled.” (Máté 12:38)

A hideg autóablakhoz támasztottam a fejemet és néztem az éjszakai eget. Családunk nagyszüleim farmjáról hajtott hazafelé. Apám törte meg a csendet: „Nézzétek, egy hulló csillag!” Én a hátsó ülésről próbáltam előre nézni, de már késő volt, és elmulasztottam a látványt. Óh, mennyire szerettem volna látni ilyen rendkívüli dolgot. Próbáltam egy bizonyos csillagra nézni aztán és vártam, hogy az hulljon le. Persze, nem történt meg. Sőt, amig szememet csak egyetlen csillagra függesztettem, nem láthattam az egész eget s így még kisebb lett a lehetőségem, hogy láthassak egy ritka égi jelenséget. —

Csodákat várni Istentől valahogy hasonlít ehhez az állapothoz. Ha egy bizonyos csodát kérek Istentől és csak arra összpontosítom a figyelmemet, elmulaszthatom Isten más, váratlan csodáit. Vagy lehet, hogy rossz irányba nézek, s Isten elment mellettem, nem tudta kezembe tenni ajándékát. Jézus egész Galileán, Judeán keresztül, mindenütt tett csodákat. Mégis, amikor a farizeusok és az írástudók csodát kértek tőle, azt visszautasította. Lehet, hogyha jobban széjjelnéztek volna, megláthatták volna azt, amit kerestek. Vagy látták is, de az összes jelek sem tudták őket meggyőzni, hiszen mint Isten küldöttét nem fogadták el. Csak képmutatóskodtak. Mesternek szólítják Jézust. Szájukkal tisztelték, pedig csak vádat kerestek ellene. — Jézus mindig kész a kereső lelkek megsegítésére, de a képmutatókon nem tud segíteni.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenem, mutasd meg nekem szereteted váratlan jeleit és tarts meg engem Krisztus szeretetében. Ámen.

— Elég széles-é a látóköröm arra, hogy meglássam Isten csodáit? —

17

Steven L. Todd (Nebraska)