Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 12. — Olvassuk: Zsolt. 91.

,,Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenható árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem; Őbenne bízom!” (Zsolt. 91:1-2)

Fiatal koromban egy fákkal árnyékolt ösvényre bukkantam az Ontario tó partja mentén. Azonnal szívembe fogadtam a csendes, kies helyet. Órákig el tudtam bolyongani ott, hallgatva a szél és a hullámok andalító zúgását. Ritkán találkoztam emberekkel. Itt szabadnak éreztem magam a mindennap gondjaitól. A táj csöndes, békés szépsége nyugtató hatással volt rám. Úgy éreztem, hogy ez az én menedékem a világ zűrzavarából.

Máshova költöztem azóta. De megtudtam, hogy régi menedékemet nyilvános parkká építették ki. Bizonyára megtartotta a vidék régi szépségét, sőt talán még fokozni is tudták vonzó erejét szakértő kezek. De ha ott élnék is, rámnézve valószínűleg megszűnt a régi varázsa. Magányosság ott nincs többé. Rejtekhelyem eltűnt.

A világon minden múló és változó. Milyen drága bizonyosság és erőt adó gondolat az, hogy a mi Istenünk sohasem változik! Ő a mi menedékünk és erősségünk minden időben. Az Úr felel a mi kiáltásunkra irgalommal és szeretettel, em kell attól tartanunk, hogy reggel egy egész más Istennel találkozunk, mint az, akihez előző este imádkoztunk. Isten a mi nyugodalmunk és megújuló erőnk.

Próbálunk kikapcsolódni: szellemileg és testileg fölfrissülni, hogy elviselhessük az élet küzdelmeit, nagy teherpróbáját, szórakozások, társas-összejövetelek, különböző sportok segítségével; de a hivő ember Istenben találja meg nyugalmának, békéjének örök, kimeríthetetlen forrását.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenünk, add, hogy mindig gondolatunkban hordjunk téged, szerető, gondviselő Atyánkat. Ámen.

— Istenünk sohasem változik, de szeretetében mindig megújuló. —

Greg Hurst (Biritsh Columbia, Canada)

14