Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

(Jézus mondta) „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” (Ján. 15:14)

Ezelőtt nehezen barátkoztam össze az emberekkel. Gyanakodással tekintettem azokra, akiket nem ismertem. Valószínűleg azért volt az, mert attól féltem, hogy esetleg magbántanak. Ennek eredményeként, egyesek úgy jellemeztek, mint egy nehezen megközelíthető, gőgös embert. Fájtak nekem ezek a bírálatok és még jobban elzárkóztam. — Hála Istennek, megváltoztam. Most barátságos magatartásom felebarátaim iránt benső, valódi érzésemet fejezi ki, és örömmel tapasztalom, hogy az embereknél kedvező visszahatása van ennek. — Hogy más ember vagyok, annak tulajdonítom, hogy Istenhez való kapcsolatom bensőségesebb, őszintébb lett. Új, igenlő életszemléletem óta kissé szégyenkezve kérdem magamtól: Hogyan vélekedne az Úr Jézus rólam, ha visszautasítánám az Ő barátságát, gyanakvó természetem miatt?

Jézus mindenkinek barátja, aki keresi az Ő barátságát. Azokat is szeretettel várja, akik még eddig nem is gondoltak rá, hogy Öt elfogadják Megváltójuknak. Ami a legcsodálatosabb, hogy Ő, aki elképzelhetetlen magasságban, az egek fényességében van fölöttünk, esendő nyomorultak fölött, a legjobb, legdrágább barát, akit az ember csak elképzelhet. Örülök, hogy mint megváltott hivő, könnyen szerzek barátokat az életben: de legjobban az boldogít, hogy az Úr Jézussal örökké tartó barátság kapcsol össze.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézusunk! Köszönetét mondunk neked égi szereteted baráti melegéért. Add, hogy ezt a szeretetet másokkal is megosszuk. Ámen.

— Milyen barátja vagyok felebarátaimnak? —

Killian A. James (Pennsylvania)

SZERDA, MÁRCIUS 9. — Olvassuk: Ján. 15:12-17.

11