Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, OKTÓBER 31. — Olvassuk: Titus 3:1-1 1. Reformációi Emléknap.

„...hogy az Ő kegyeiméből megigazulván, örökösök legyünk az örökélet reménysége szerint.” (Tit. 3:7)

Egy amerikai férfi 25 évet töltött börtönben olyan bűncselekményért, melyet nem követett el. Mikor sok év után ártatlansága bebizonyult, szabadon bocsátották. Szomorú története azonban tovább folytatódott. Bár a bíróság ártatlannak jelentette ki, a börtön pecsétje rajta maradt. Mikor a munkaadó rájött múltjára, felmondott neki. Életrajza tiszta volt, a társadalom mégsem fogadta be. — Milyen éles ellentéte ez annak, ahogy Isten néz ránk, ha hiszünk Megváltónkban. Bűnösök vagyunk, mégis Jézus bűntelen élete, tökéletes áldozata, az Ő ránkruházott érdeme alapján nemcsak igazzá lettünk, hanem Isten teljesen visszafogadott az Ő kedvébe. Úgy kezel, mintha sohasem törtük volna meg törvényét. Megbékéltetett magával, családjába fogadott. Micsoda hatalmas oka, hogy szolgáljuk az Urat. — Lincoln-nal szemben egyik ügyvédtársa egy bírói tárgyaláson nagyon csúnyán viselkedett. És később is nagyon kihívó, bosszúálló volt. Mikor Lincoln Amerika elnöke lett, régi ügyvédtársát meghívta hadügyminiszterévé, ki megtudva ezt, igen meghatódott. Könnyes szemmel fogadta el a megtiszteltetést. Az üzenetet-hozóhoz így szólt: „Ez a nagylelkűség olyan munkatársává tesz, ahogy emberek még nem szolgáltak. — A megváltott bűnösök nemcsak szabadok a bűn büntetésétől, hanem teljesen igazzá lesznek Isten előtt, Isten tetszését visszanyerik teljesen. Reformáció ünnepén emlékezzünk: Ez a megigazulás.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, a Te véred és igazságod az én szépségem és dicsőségem ruhája. Benne örömmel emelem fel fejem. Ámen.

— A megigazulás: felmentésen túl: visszafogadás; megbocsátáson túl: előléptetés.—

63