Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

KEDD, OKTÓBER 20, — Olvassuk: Máté 26:36-41.

„Akik az Úrra várnak, erejük megújul.” (Ézsaiás 40:31 az angol fordítás szerint)

Jézus nagycsütörtök éjszakáján arra kérte a tanítványait, hogy virrasszanak és várjanak rá. De amikor visszament hozzájuk, alva találta őket. Ekkor hangzott el a figyelmeztetés: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek...”

Vannak, akik nem bírnak várni. így tanultuk: most cselekedj! Ha sürgős elfoglaltságban vagyunk, úgy gondoljuk, fontos dolgot végzünk. Panaszkodunk, amikor az orvosi rendelőben vagy a vasútállomáson várni kell, néha a közlekedési lámpánál való félperces várakozás is soknak tűnik. A várakozás azonban nem elpocsékolt idő.

Jézus azt mondja: „Vigyázzatok és imádkozzatok.” A tanítványoknak nemcsak várakozni kellett, hanem ugyanakkor imádkozni is. A zsoltáros azt mondja: „Légy csendben és várj az Úrra... Reménykedj az Úrban, maradj az Ő útján.” (Zsolt. 37:7,34.) Jeremiás siralmaiban ezt olvassuk: „Jó az Úr azoknak, akik várják ót, a léleknek, amely keresi Ót.” (3:25.)

Ezek a versek nem jelentik azt, hogy a várakozás semmittevés. A várakozásban lehet megújulás, lehet az az imádság ideje, a tanulás ideje. Lehet megpihenés és elmélkedés ideje, amikor jobban készek vagyunk arra, hogy az Ige üzenetét befogadjuk. Nagy lehetőség van a várakozásban!

IMÁDKOZZUNK: Atyáin, Istenem, adj türelmet a várakozásban, hogy figyelhessek rád és a tőled kapott igére. Ámen.

— Az aktív várakozás gyümölcsöző. —

Case Mária (Ohio)

52