Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 18. — Olvassuk: Ján. 8:12-20.

„Ismét szólt hozzájuk Jézus: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján. 8:12)

Heteken át figyeltem, hogy barátnőm egyre deprimáltabb lett. Egyik nap, amikor depressziója különösen föltűnő volt, megkérdeztem tőle: mi a baj? Azt válaszolta: „Ószintén szólva: nem tudom. Sok minden háborgat engem az utóbbi időkben, sokszor egészen kicsi dolgok. Az igazat megvallva: ma reggel összevesztem az édesanyámmal. Előbb csak vitatkoztunk, végül is rá kiabáltam, és most úgy érzem: gyűlölet van iránta a szívemben.”

Attól kezdve egész nap a barátnőm iránti aggodalom volt a lelkemen. Mikor munkahelyemről hazaértem, azonnal telefonáltam neki és megkérdeztem: hogy mennek a dolgok? Mire ő így válaszolt: „Tudod, Amy, amikor hazaértem, az előszobaasztalon találtam egy istentiszteleti rendet. Tudod, mikori dátum volt rajta? Én hallgattam, mert, persze, nem tudtam. Csak néztem kifelé az ablakon, s láttam, hogy kezd szállingózni a hó. November közepe volt. S barátnőm megtörte a csendet, mondván: „Szeptember”. Akkor voltam utoljára templomban. Most már érted: miért éreztem magam olyan rosszul az utóbbi hónapokban?” Nagyon jól megértettem.

Jézus azt mondja: Ő az élet világossága. Aki befogadja Őt, világosságban jár. Ismeri elesettségét, de Isten szeretetét is. Jézus nélkül az élet sötétben, bűnben botorkálás. Fogadd be Ót, a Világ Világosságát, hogy boldog légy!

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, mily nagy különbség van életemben, mikor egész szivemmel követlek Téged. Segits, hogy a Te világosságodban maradjak szüntelen. Ámen.

— Isten Igéje, világosságában járás megőrzi az örömet életemben. —

Amy L. Nolan (New York)

50