Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, OKTÓBER 12. — Olvassuk: Zsolt. 63:1-8.

„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága. Minden reggel megmegújul; nagy a Te hűséged.” (Jeremiás Sir. 3:22-23)

Gyönyörű tavaszi reggel volt. Amint kinéztem az ablakon, elém tárult a teremtő Isten csodálatos világa. A tulipánfa ágai tele voltak kehelyszerű, lilás-rózsaszínű virágokkal, a szilvafa meg, mint egy óriási menyasszonyi csokor, pompázott a kert közepében.

Nemrégen ébredtem fel és a fenti Biblia versen gondolkoztam és elárasztott az Úr kegyelmessége. Minden okom megvolt arra, hogy hálát zengjek az Úrnak. Jeremiás prófétára gondoltam, aki a sötét verem legalján is dicsérte az Urat.

Az Úr kegyelmessége mindig velünk van, akár nehézségek között élünk, akár jól megy a sorsunk. Az ószövetségi időkben is mindig megújult az Ő irgalmassága, dacára, hogy a választott nép oly sokszor elhagyta Őt. A mai időkben is hasonló a helyzet. Az emberek a saját elgondolásuk szerint akarnak élni és nem törődnek az Úr parancsaival és még sem fogyatkozik el az Ő kegyelmessége. Türelmesen vár megtérésükre. A legnagyobb kegyelme abban nyilvánult meg, hogy elküldte számunkra Szent Fiát, hogy megváltson bennünket bűneinkből. Isten végtelen szeretettel hív minket Magához Szent Fia által, mert egyedül Ő általa nyerjük el az örök életet. Hirdessük ezt mindenfelé.

IMÁDKOZZUNK: Mennyel Édes Atyánk, köszönjük Neked, hogy a Te kegyelmed mindig velünk van. Segíts minket, hogy hiábavalóvá ne tegyük azt, hanem gyarapodjunk hitünkben és buzgók legyünk szolgálatodban. Jézusunk nevében. Ámen.

— Isten kegyelme szolgálatra kell, hogy indítson minket. —

Tomcsányi Ödönné (California)

44