Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 4. — Olvassuk: 1 Kor. 1 1:23-29.

„Aki szereti az ő atyjafiát, világosságban marad.” (1 Ján. 2:10)

Egy vasárnap reggelen Koreában egy kis templomban térdeltem és vettem magamhoz az úrvacsora szent jegyeit egy koreai pásztortól. Miközben a lelkész nyújtotta a kenyeret és bort, bibliai verseket mondott. Nem értettem, de tudtam, hogy ezt teszi. Az úrvacsorái közösségnek olyan melegségével telt el a szívem, amit ezelőtt soha sem éreztem. Különböző kultúrájú népekhez tartoztunk, de egyek voltunk a Krisztusban. Szeretem a Világ Úrvacsorái Közösségi Vasárnapot. Jézus teste és vére jegyeit veszem magamhoz, mint más keresztyének szerte a földgolyón ugyanazon 24 óra valamelyikén. Rágondolok, hogy ahogy én szeretem és tisztelem Krisztust, ők is ugyanúgy szeretik és tisztelik. Nagyon gazdagnak érzem magam. Része vagyok a hívők nagy családjának, akik eszik a kenyeret és isszák a pohárt, miközben a Lélek által Krisztushoz emelkedik szívünk és lélekben vele egyesülünk. — Minden vasárnap, sőt minden nap kell, hogy Krisztusra emlékezzünk, de ezen a vasárnapon együtt emeljük fel szívünket milliókkal, és keressük az Úr áldását. Mondjuk közbenjáró imádságunkat egymásért, hogy áldásul lehessünk a világban, s hogy buzdítsuk egymást szeretettelteljesebb életfolytatásra. Ezen a vasárnapon, mintha jobban hallanák a világ keresztyénéi Uruk szavát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenem, köszönöm hittestvéreimet a világban, kiket testi szememmel nem láttam és nem Iátok soha, de akikkel együtt emelem fel szívemet Hozzád. Fogadd el magadénak. Ámen.

— A szeretet útját járva, tiszteljük, imádjuk Krisztust igazán.

Paul K. McAppee (Florida)

36