Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZERDA, SZEPTEMBER 23. — Olvassuk: Luk. 15:11-24 „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért.” (Máté 5:44)

Késő délután egy majdnem teljesen elhagyott parkban sétáltam. Két fiatalember közeledett felém, majd elhaladtak mellettem. Csodalatosképp egy másik irányból újabb két fiatal közeledett. Hirtelen mind a négy rámugrott. Kettő karjaim fogta össze hátamon, egy a bajonett pengéjét szegezte hasamnak, felvágta kabátomat. Ezalatt a negyedik zsebeimet kutatta át, s összeszedett vagy hét dollárt. Aztán földre löktek. Akkor könnyebbült csak szorongásom, mikor végre elfutottak.

Miután értesítettem a rendőrséget, hazamentem. Szobámba mentem. Egyedül, megrendültén a gondolat érzelmi szorításától, imádkozni kezdtem: „Atyám, bocsáss meg nekik, és segíts, hogy megváltozzanak, mielőtt túl késő lenne!” Valahonnan kegyelmet kaptam, hogy meg tudjak bocsátani azoknak a fiataloknak. Eddig, más alkalmakkor, sokkal kisebb sérelmek miatt, már ellenségnek tekintettem megbántóimat, soha nem éreztem a megbocsátás szükségét. E napon jöttem rá arra, hogy a megbocsátás, még hit nélkül is — emberileg szólva —-jobb a test számára a megbántottságnál, de az magának Jézus munkálkodásának eredménye, amire magunktól nem vagyunk képesek. És Isten bocsánatát is úgy kérhetjük bűneinkre, ha szívünk egyenes, felengedett a görcsök alól más emberek felé.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Istenünk, adj a szívünkbe őszinte vágyat, hogy ne bosszút álljunk, hanem segítsünk megváltozni azoknak, akik ellenünk törnek. Tanuljunk megbocsátani, hogy szereteted eszközei lehessünk. A Jézus nevében. Ámen.

— Az irgalmasok irgalmasságot nyernek. —

Dow F. John (New Jersey)

25