Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 19. — Olvassuk: Zsolt. 36:5-7.

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én

titeket.” (Ézsaiás 66:13)

A szokásos tavaszi takarítást csináltam, mikor az Úr közvetlenül szólt hozzám. Vettem le a függönyöket az ablakról, a kinti világ teljes pompájában ragyogott előttem. Az elsötétedő égbolt, a rohanó felhők, a hatalmas szélben hajladozó faágak a közelgő vihart jelezték. Ekkor tekintetem valahogyan az ablak előtti bokorra terelődött. S ott, a himbálódzó ágak tetején egy madárfészket láttam. S benne volt két pelyhes fióka. Folytattam ugyan a munkámat, de tekintetemet a madárfiókákon tartottam, mert attól féltem, hogy az erősödő vihar a földre dobja őket. — S egyszer csak láttam, hogy az anya madár megérkezett. Már ott is volt a fészekben, s testét teljes egészében kifeszítette a fiókái felett. Szárnyaival teljesen betakarta a fészket. A fiókák teljes biztonságban voltak, mikor az eső csak úgy ömlött az égből, és a fészket magát verte a szélvihar. Önkéntelenül felkiáltottam: „Óh, az Úr milyen anyai szívvel szeret! Lásd, körülötted minden erről beszél! Mint egy anya, én is megtennék mindent, feláldoznék mindent gyermekeimért. Az Úr is ilyen, sőt ennél is több. Szeretete semmihez sem hasonlítható valójában. Páratlan. Minden emberit felülmúl. Az Ő örökké való szeretetének szárnyai alatt teljes biztonságban vagyunk. S nemcsak biztonság van nála, hanem anyai vigasztalás is. Bűneink miatt kezét sokszor ránk nehezíti, de utána megsimogat, megvigasztal, csak térjünk meg Hozzá.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem, az élet megpróbáltatásait csak úgy tudom elviselni, ha a te védelmező meleg szereteted mindig velem van. — Ámen.

— Az Úr az anyai szív melegével szeret bennünket. —

Smith Roxie Lusk (Ohio)

21