Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 14. — Olvassuk: Ap.Csel. 2:42-47.

„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt...”

(Ap.Csel. 4:32)

Régóta tűnődöm azon, hogy az ős egyház miért tudta olyan eredményesen végezni a misszió munkáját, — miért tudott olyan drámai erővel bizonyságot tenni a Szentlélek erejéről és a testvéri szeretetről. Azt hiszem, hogy a kérdésre ez az idézett vers adja meg az igazi választ. Az ős keresztyének képesek voltak minden ellentétüket félre tenni és egy szíwel-lélekkel a Krisztus ügyéért munkálkodni. — Képes a mai egyház is ilyen egyetértésben végezni küldetését? A felekezeti ellentétek elválasztanak bennünket azoktól, akikkel tanbelileg nem tudunk egyetérteni. De még az egyes gyülekezetekben sem uralkodik olyan egyetértés, mint kellene. Képesek vagyunk-e például teljes erővel támogatni lelkészünket vagy valamelyik gyülekezeti bizottságot akkor is, ha nem teljesen a mi elgondolásunkat követi? Ugy-e arra lenne igazán szükség, hogy megtanuljunk szeretettel együtt munkálkodni mindenkivel, aki élete Urának vallja Krisztust, — még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Minden gyülekezetnek is egyedül Krisztus ügyét kellene szem előtt tartani, nem pedig saját érdekét. Csak így lehet élő gyülekezet és az egyház élő egyház. Az ős egyház különösen egyetértett abban, hogy felelősek egymásért. Megosztották javaikat. Nem nézték el, hogy közülük egy is éhezzék. És erre szívük indította, nem a törvény. A keresztyén társadalom ma sem lehetne más.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted, hogy egyéni, kicsinyes rövidlátásunk sokszor elhomályositja előttünk Krisztus ügyének szolgálatát. Könyörgünk, segíts meg, hogy s^ját magunk és egymás fogyatkozásain felülemelkedve egy szÍvvel-lélekkel tudjuk őt szolgálni, Ámen.

— Legyünk eggyé a Krisztusért való szolgálatban. —

Ronnie Hanes (Ohio)

16