Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette.” (2Tim. 1:16)

Az életnek megvannak a maga hullámhegyei és hullámvölgyei. Pál apostol életében is így volt. Milyen nyomorúságos élmény lehetett a római börtön foglyának lenni, láncokkal megkötözve ülni. És a testi kínokhoz még lelki kín is járult. így jajdul fel: „Elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind”. Talán szégyellték, hogy ez a Pál az ő barátjuk.

De nem Onesiforus! Ez az Efézusi egyháznak egyszerű tagja vette azt a fáradtságot, hogy Rómába utazzon, azt a bátorságot, hogy kockára tegye életét azért, hogy Pált meglátogathassa a börtönben. Onesiforus bátorította és felvidította Pál apostolt élete egy nehéz szakaszán.

Gyakran érkezem haza a napi problémákkal való küzdelemből fáradtan, csüggedten és kiábrándultán. Otthon felnyitom a kapott leveleket, vagy telefonon keresnek, vagy látogató érkezik. A belőlük áradó, sugárzó, reménykedő lelkűiét — mint váratlan ajándék — valóban felfrissít és új lelket önt belém.

Keresztyén életünk csak akkor lesz vonzó mások felé, ha életünk másokat fel tud emelni és megfrissíteni. Krisztus ilyen életre szeretne bennünket elvezetni. Engedj néki, légy igazi atyafi!

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, segíts engem, hogy egy, valakit körülvevő sötét felhőt el tudjak oszlatni. Ámen.

— Nagy öröm Jézus megfrissítő szeretetét sugározni.

8 Fred Kuebler (Indiana)

HÉTFŐ, JANUÁR 6. — Olvassuk: 2Tim. 1:8-18