Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, JANUÁR 4. — Olvassuk: Ap. Csel. 1:1-9 ,,De Jézus így felelt: Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett...” (Ap. Csel. 1:7) Pár héten belül férjem munkája egy másik városba telepíti át családunkat. Mivel tudtunk az áthelyezésről már hónapokkal ezelőtt, tele vagyunk álmodozásokkal, tervekkel, elgondolásokkal. A baj csak az, hogy mindez kiszakít itteni tevékenységeinkből, a valóságos helyzetből, és az álmodozás idegeinkre megy. így kell rájönnöm arra, hogy nyugtalan lelkem csak akkor csendesedik le, ha belevetem magam családom és közösségem mai szolgálatába. Nem a tervezéssel van a baj, hanem mai feladataim elhanyagolásával! Mai bibliai részünk szerint hasonló kísértés ejtette meg a tanítványokat is. Nyugtalankodni kezdtek egy olyan esemény miatt, ami nem volt az ő hatalmukba, s elhanyagolni voltak készek azt, amivel Jézus megbízta őket. Az álmodozás gátolta engedelmességüket. Jézus a valóságos feladatokra irányította a figyelmüket: legyenek az ő tanúi a Lélek hatalmával ott, ahol vannak először, majd egyre nagyobb körben, egészen a föld végső határáig. Amikor mi is hasonlóképpen cselekszünk, életünk teljességét éljük! IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg, áldott Istenünk, amikor türelmetlenségünkben istenek akarunk lenni szolgák helyett, a titokzatost kutatjuk a nyilvánvaló feladatok végzése helyett. Taníts élni minden napnak a lehetőségeivel a te dicsőségedre. A Krisztusért. Ámen. — Hagyd Istenre, ami az övé! Tedd, ami a tied! Sherwin Anna (Észak Karolina) 6
