Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
SZERDA, FEBRUÁR 26. — Olvassuk: Efézus 1:15-23. „Nem szünök meg hálát adni tiértetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben: hogy Isten... adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ö megismerésében: és világosítsa meg értelmetek szemeit... (Efézu 1:16-18) Egy országos marathon verseny útirányának vagyok a kijelölő igazgatója. Decemberben körülbelül 1500 futó volt az indító vonalnál. Köztük több vak versenyző is. El lehet-e képzelni, hogy a futó belekapaszkodik valakinek a karjába és úgy fut több mint 26 mérföldet? Ehhez hihetetlen bátorságra és egy igen jól kifejlődött belső látásra van szükség, amivel érezni lehet a körülöttünk lévő dolgokat. Nemrégen az egyik vak futó elmondta nekem, hogy az ő belső látásán keresztül olyan összeköttetésben van a körülöttelévő dolgokkal, hogy felismeri a virágokat illatukról, amint fut az úton. Elmondta, hogy felismeri az utakat, amint a kövezet változik a lába alatt. Pál apostol arra hív fel minket, hogy hasonló képességet fejlesszünk ki magunkban imádkozással. Azt mondja, hogy ő is azért imádkozik, hogy Isten „világosítsa” meg értelmünk szemeit. Mert csak a bensőnek a szívnek a szeme tudja meglátni a szeretetet, csak az tud örömet érezni és megérezni a minket körülvevő tikokat. Nem mindig könnyű beállítani, elnyerni a belső szemeinket, de ahogy azok a belső szemek kifejlődnek elmélkedéseken és imádságos megalázkodáson keresztül, egy új és csodálatos világot mutatnak meg nekünk. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked, Istenünk, hogy a belső látás ajándéka a Te világod szépségeit mutatja meg nekünk. Ámen. 59 Rober Pierce (Florida)
