Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Valamikor régen előre kiterveztem az életem, annak minden dolgát, útját. A tervet nemcsak kitűnőnek tartottam a magam szempontjából, hanem egyben bizonyosnak vettem; az Úr Isten is igazán áldását adhatja rá. így aztán meg voltam győződve róla, hogy minden a saját terveim szerint fog alakulni...

De hét esztendő elég volt hozzá, hogy végleg és viszszavonhatatlanul felismerjem: hiú ábránd volt egész tervem, — minden álmom szerte foszlott, — minden reményem porba hullott. Megsebzett szívvel tekintettem a jövő felé, — sértődött lélekkel szálltam perbe az Úr Istennel, mint aki méltó jussát követeli vissza. Hitem nem vesztettem el. De követelőzve azért könyörögtem, hogy tegyen csodát velem Isten, mert csalódottan és kiábrándultán is tudtam, Ő az ura életemnek. És valóban csodát tett velem, — de nem úgy, ahogy én gondoltam. Nem az én tervem ezer darabra hullott színes cserepeit rakta össze, — hanem megnyitotta szemem a látásra és felismertem, hogy mennyivel szebb és gazdagabb az élet, amivel megajándékozott, mint amit magam kiterveltem ... hagyjad, te is, utadat az Úrra, bízzál Benne, majd Ö teljesíti. De vigyázz életed végére is, mert az is az Ő kezében van.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, — bevalljuk előtted, hogy csalódott szívvel sokszor lázadunk ellened életünk és sorsunk alakulása ellen. Könyörgünk, nyisd meg szemünk még mielőtt színed elé térünk, hogy felismerjük áldó kezed kegyelmét és magasztaljunk érte. Ámen.

— Az Úr Isten a hamuból is életet teremthet. —

Dawn Stevans (Michigan)

SZOMBAT, FEBRUÁR 22. — Olvassuk: Jer.29:11-14.

„Életem ideje kezedben van...” (Zsoltárok 31:16)

55