Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Jézus mondá: „Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Márk 9:37)

Kinek a gyermeke ez? Amikor vasárnap, reggelizés közben az újságba tekintettem egy kis ugandai fiú bámult rám az újság első lapjáról. Könnyek omlottak le napégette orcáin, gyomra természetellenesen felfúvódva, nem azért mert tele, hanem azért, mert üres volt. A teljes kétségbeesés és reménytelenség élő képét szemléltem. Szomorúan eszméltem rá, hogy mostan, amikor szemei mélyen a lelkembe hatoltak, már nem segíthettem rajta. Ő már eltávozott ebből az életből. Egy meszsze országban, az éhhalál újabb áldozata volt.

Manapság gyermekek milliói halnak meg éhen, vagy éhség által okozott betegségekben. Pedig tudom, ha elegen összefognánk, megszüntethetnénk ezt az igazságtalanságot, ezt az emberiség elleni gyilkosságot. Amint erre a kisfiúra gondoltam és könnyeimet törölgettem, tudtam, hogy felejthetetlen nyomot hagy a lelkemben ez a két szomorú gyermekszem, és közben megtaláltam a feleletet a kérdésre: kinek a gyermeke ez? Az enyém! Igen, az enyém és a tiéd is minden ártatlanul szenvedő gyermek. Fogadd be őket, segíts rajtuk. Krisztust fogadod be.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten! Megáldottál bennünket a föld bőséges javaival. Kérünk, segíts, hogy igazságosan, hálásan Irántad kezeljük őket, hogy minden gyermeked megismerje szereteted bőségét. Jézus nevében. Ámen.

— Mi az én felelősségem a világ éhező gyermekeivel szemben? — Bender C. Frederick (California)

42

VASÁRNAP, FEBRUÁR 9. — Olvassuk: Máté 25:31-46