Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 7. — Olvassuk: Evézus 3:14-21.

„Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem, hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.” (I. Korinthus 1:17)

Mikor Ausztriában jártunk szabadságon, egy híres kilátó csúcsot látogattunk meg, ahonnan tizenkét másik hegycsúcsot láthattunk.

Mielőtt elértük volna a kilátó hegytetőt, húsz percen át gyalog kellett azt megközelíteni. Az út menedék volt és így jól esett megpihenni a padokon. A csúcsot egy kereszt jelölte meg. Az a kereszt jelzi a hegymászás irányát. Mikor a turisták megérkeznek, oda helyezik el a terhes holmijukat.

Az élet útja is sokszor meredek. Nehézségeken, küzdelmeken kell átesnünk. Milyen fontos, hogy egymást ne gátoljuk, hanem segítsük az úton. De még ez sem teljes megoldás. A megoldást a megfeszített Krisztus hozza nekünk, ő azért halt meg, hogy bűneinkért helyettünk eleget tegyen. Ő nélküle összeesnénk bűneink terhe alatt. A Megváltó Krisztus előtt megcsökken a terhűnk. Annak a keresztjénél megpihenünk. Aki önmaga nem pihent ott, hanem azért szenvedett, hogy megváltson a bűnből és Isten birtokává tegyen bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Megváltóm, mély alázattal adok neked hálát, hogy a keresztet értem elviseled. Segíts Benned hinnem, Téged befogadnom. Légy velem az élet meredek útján és segíts a Te utadon haladnom. A Te szent nevedben kérlek. Ámen.

— Nézz a keresztre — Isten szeretetét mutatja meg az. —

M.W. Van Groninger (Belgium) 40