Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 3. — Olvassuk: Róm. 13:8-10 „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm. 13:10) Biblia- és ima-órát tartottunk gyülekezetünk egyik családjának otthonában. Mindenki résztvett az áhítatban valamivel, kivéve hároméves kislányomat, Ilonkát. A családfő vezette az éneklést, felesége felolvasta a Csendes perceknek arra a napra írt elmélkedését, feleségem olvasott a bibliából, én pedig záró imádságban mondtam el mindnyájunk örömét az Isten előtti együttlétért, s köszöntem meg az Ő testi-lelki áldásait.

Az áhítat megkezdése előtt megkérdeztem Ilonkát, hogy ő mivel szeretne résztvenni a közös istentiszteleten. Válasza ez volt: Az én szerepem: a szeretet. E rövid, frappáns válasz váltotta ki bennem azt a gondolatot, hogy — valóban — minden keresztyén meg tudna tenni ennyit: hogy szeret; mindannyian meg tudnánk osztani Istennek a Jézus Krisztusban irántunk megmutatott szeretetét. Szeretetünkkel Isten országa növekedését tudnánk előbbre vinni. Szeretni mindannyian tudunk, ha írni-olvasni nem tudunk is, akár kisgyermekek, ifjak vagy felnőttek vagyunk is. Ehhez nem testi erő, emberi bölcsesség kell, hanem engedelmesség az Ige iránt és sok imádság.

Jézus a szeretet üzenetével jött hozzánk, tanítványainak parancsként hagyta meg: „Mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts minket, hogy hűségesen szeressük embertestvéreinket, ami a Te országod építésének legfontosabb része. Jézus nevében. Ámen.

— Szeretni — mindenki számára a legnagyobb feladat. — Pacudan Antonio (Manila, Fülöp-szigetek)

36