Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt. 6:33)

Mikor felső iskolába jártam, gyakran mentem beszélgetésre az iskola lelkipásztorához. Egyik alkalomkor megemlítettem neki dilemmámat jövőmet illetőleg. „Elsődlegesen orvos szeretnék lenni” — mondtam. Aztán folytattam: „Felvételem azonban az orvosira nem egészen biztos, gondolnom kell tehát alternatívára. Azt határoztam el magamban, ha az orvosi egyetem bezárulna előttem, akkor lelkész leszek.” Pásztorom figyelmesen meghallgatott, de közbe-közbe mintha nagyokat nyelt volna. Aztán így szólt: „Senki ne legyen lelkipásztor, ha az csak második választása.” — Szívem szerint nem voltam kész, hogy az Úr szolgálatába menjek. így a beszélgetés nem okozott nagy csalódást, de mint keresztyént a lelki növekedésben hatalmas lépéssel vitt előre. Megtanultam, hogy életutunkon választási lehetőségek vannak, de a sorrendi kérdés, értékelés nagyon fontos. Szívemre vettem és megfogadtam, ha nem leszek is lelkipásztor, Krisztust mindig az első helyre teszem az életemben.

Akármilyen legyen most helyzetünk, álljunk meg egy pillanatra, és győződjünk meg bizonyosra: Isten ül-é élethajónk kormányrúdjánál. Keresni istenországát és az Ő igazságát központi kérdésünk kell, hogy legyen folyton.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenem, mikor új nap virrad rám, mutasd nékem a Te utadat. Segíts, hogy Jézust, az én idvességemet mindennek mindig elébe tegyem. Ámen.

— Választom-é minden nap először Isten és lelkem ügyét? —

William H. Gross (Indiana)

PÉNTEK, JANUÁR 31. — Olvassuk: Mt. 6:25-34.

33