Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Próbáljátok meg saját magatokat és döntsétek el, hogy vajon hitben jártok-e? (2.Kor.13:5)

Ez a vers egyformán figyelmeztetés és vígasztalás is. Mindkét oldalt szemünk előtt kell tartanunk, ha az Úr Krisztussal igazi mély kapcsolatot akarunk fenntartani. A korinthusi gyülekezetnek volt egy különleges problémája. A valóságtól és a normális gondolkodástól eltávolodva, egyre inkább a lelki illúziók irányába sodródtak. Sokféle lelki ajándéknak voltak a birtokában, ámde amit az Úr eszközként adott nekik, azt ők végcélnak tekintették. Ezért figyelmeztette Pál őket, hogy vizsgálják meg magukat, hogy még mindig hitben járnak-e?

Jó ez a figyelmeztetés néha. Meg kell vizsgálnunk magunkat, hogyan állunk Isten igéjével és ígéreteivel szemben. Ténylegesen Krisztussal járunk-e a nap minden órájában? Hitünk középpontjában mindig az ő bűnbocsátó szeretete kell, hogy álljon. Krisztus Jézus, Megváltónk adta az ajándékokat, az ő Ígéreteiben reménykedünk, amiket ő fog beteljesíteni.

Jézus Krisztus mindig ugyanaz, függetlenül attól, hogy én gyenge, vagy erős vagyok-e. Az ő győzelmének ígérete megáll, még a kudarcaimnak közepette is. Minden reggel meg megújuló kegyelméből és hűségéből élünk napról napra.

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, taníts meg arra, hogy hogyan értékeljem szerető gondoskodásodat. Köszönöm, hogy senki és semmi ki nem szakíthat a te szerető kezedből. Ámen.

— Isten szeretete mindig győz, még a halálon túl is. —

16 Dystein Brinch (Norvégia)

KEDD, JANUÁR 14. — Olvassuk: 2.Kor. 13:5 10.