Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31)

Alig voltam 14 éves, amikor tudomásul kellett vennem a kérlelhetetlen valóságot: 51 fokos gerincelferdülésem van. „Miért éppen én?” — kérdeztem. Micsoda bűnt követtem el, hogy egész életemben ilyen nyomorék legyek?

Bármilyen nehézség merüljön is fel életünkben, legyen az szeretteink elvesztése, egészségügyi, vagy anyagi probléma, ugyanezt a kérdést tesszük fel: Miért éppen én? Sokszor úgy gondoljuk, életünk egén napsugár már nem lesz. Isten szeretete azonban annyira személyesen nekem szóló volt, hogy megértettem, akár szoros, kemény fűzőben járjak, akár egy operáción menjek át az Ő, jelenléte és szeretete képessé tesz a terhek elhordozására, sőt örömet is ad.

Ha tudomásul vesszük, hogy Istennek célja van életünkkel, minden nap új reményünk van. Ha bízunk és hiszünk a mi Urunkban, Ő minden nehézségben és szenvedésben erőt ad nekünk. Ez az erő naponként újul, szárnyak nélkül is olyanok leszünk, mint a sasok, futunk és járunk és nem fáradunk el. Emberi erővel ez nem lehetséges. De Istennél semmi sem lehetetlen.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenem, tudom, te sohasem hagysz el engem, életem legnehezebb korszakaiban sem. Jézussal vagyok együtt a mélységben is és tudom, ö onnan kiment engem. Amen.

— Isten szeretete vezet át minket az élet alagútjain. — Lesher M. Julianna (Pennsylvania) 14

VASÁRNAP, JANUÁR 12. — Olvassuk: II. Kor. 1:3-7